Az idő múlik, és vele együtt mi is változunk. Természetes dolog, ha ma már nem tetszik ugyanaz mint tíz évvel ezelőtt. Sokszor tartogatjuk régi ruháinkat, mondván drága volt/ nincs semmi baja/ jó lesz az még ha visszajön a divatba. Erről már korábban is írtam a Gyűjtögetés szenvedélye c. posztban. Érdemesebb ezektől megválni, hisz kevés az esély a statisztikákból ítélve, hogy újra kedvet kapunk elhanyagolt, raktározott dolgainkhoz. És mi van akkor ha mégis valami miatt ragaszkodunk egy adott darabhoz? 

Amennyiben emlékszerű érzelmi töltettel rendelkezik, ahogyan korábban írtam is, érdemes eltenni emlékbe, vegyünk egy dobozt, és helyezzük el a szekrényben. 

De miről is szól ez a poszt, ha épp arról beszélek, hogy ne tartogassunk, mégis a címben az szerepel, hogyan ne hagyjuk el kedvenceinket?

Vannak az embernek olyan aprósàgai amelyektől nem tud tudatalatt elszakadni. Kidobtuk, meguntuk, elajàndékoztuk, kinőttük a régi kedvenceket, elengedtük őket, mert eljàrt felette az idő. Sokszor úgy érezzük kinőttük a stílusukat. De amit az ember igazán szeret, attól nem tud olyan könnyen megszabadulni. Sokszor engem is elfog a nosztalgikus érzés, hogy ha meglátok valamit, ami nagyon hasonlít egy régi ruhámra/kiegészítőmre, elmosolyodok, megemlítem, hogy jaj de jó volt AKKOR, de az az idő már elmúlt. Ettől függetlenül nem kell feltétlenül teljesen lemondanunk a szívünkhöz kedves dolgainkról.

Sokszor először tudatosan kerüljük ezeket a darabokat, melyeket régen sokat hordtunk, de már megvàltunk tőlük, viszont ha igazán magunkénak érezzük, vissza fogunk térni. De miért nem tudjuk elengedni? Mert valószínűleg ezektől érezzük igazán azt, hogy igen, ez vagyok én! Az én érzés, pedig nagyon fontos, ugyanis így leszünk igazán önmagunk. Tudatalatt rájövünk, hogy nem tudjuk elengedni, mert ez az igazi lelki világunk, megpróbáltunk váltani, de ha definiálni kell személyiségünket, akkor ezek írják le igazán a legjobban. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy körbe járjuk, hogy miért is szeretjük ennyire az adott darabot. A színe miatt? Vagy az anyaga vonz minket? Vagy esetleg a minta az amit szeretünk benne? Ha megvan, hogy miért ragaszkodunk hozzá, irány a bolt, és nézzük át, mit lehet ma találni, ami ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik. A saját példámmal élve szeretném ezt bemutatni:

1. A piros szín.

Nàlam ez egy vissza-visszatérő szín, azonban nem mindig érzem át teljesen. Viszont amikor ráérzek, akkor minden mennyiségben jöhet. Ha ilyen szezonális dologról beszélünk, akkor érdemes mindig beszerezni valami új apróságot, amit ha épp nem szeretünk, annyira nem sajnáljuk elengedni. Bàr nálam állandósult már a piros szín, így mindig van valami ami állandó darabja a ruhatáramnak, ha mégis teljesen szezonális a dolog, akkor nem érdemes bevásárolni belőle nagy mennyiségben, inkább mindig aktualizáljuk azt a keveset, hisz mi magunk is változunk az idő múlásával. 

2. Tüll anyag.

Régen viszonylag kevés mennyiségben volt fellelhető az ominózus tüll, ezért minden egyes vadàszott darabnak örültem. Ezek felett is már eljárt az idő, sokáig úgy gondoltam nem is kell ez nekem, hisz azokat már nem igazán szerettem volna felvenni. Aztán rájöttem, hogy nem kell nekem azokhoz ragaszkodnom, hiszen már tényleg aktualitásukat vesztették, viszont ma màr ezek továbbfejlesztett verzióit nem túl nehéz beszerezni. Arra mindenképp figyeljünk, hogy az alakunkhoz illő legyen, régen a rövid csípőre helyezett fazon volt a sztár, ma már viszont a derekat kiemelő hosszított fazonok az aktuálisak. Nem kell továbbra sem lemondanom arról amit szeretek, csak meg kell találnom az aktuális verziót belőle! 

3. Leopárd minta

Szerettem, imádtam, de úgy éreztem egy időben túl nagy népszerűségre tett szert, és ami egyszer fent van, az lesz lent is. Egy időre kicsit meg is untam, sok darabom volt ezzel a mintával, sőt, egy időben a szivárvány összes színében meg lehetett találni. Elegem lett belőle, úgy éreztem tényleg kinőttem. Ami igaz is, hisz a különbféle színesebb egyedek nem is fognak meg, és jobban megválogatom, melyik az ami elnyeri a tetszésem. Viszont ez még mindig egy örök minta, sosem fog kimenni a divatból. Egyszerűbb darabokat keresek, viszont legyen minőségi anyagból, ne egy nyári típus legyen, és erre a mintára különösen igaz: a kevesebb néha több. A rosszul megválasztott leopárd minta a mérleg rossz felére is dőlhet : ízléses helyett közönséges hatást is kelthet. 

4. Pink szín.

Igen, pink, direkt nem rózsaszín. Sajnos a rózsaszín legtöbb árnyalatával még most sem vagyok igazán kibékülve (pasztell színek, babarózsaszín) de az erős pinket (néha magenta, néha ciklámen) nagyon szerettem. Nagyon sok lánynak volt pink-fekete korszaka, azonban az is elmúlt , és vele együtt a pink szín szeretete is. Nagyon sokáig nem is vettem fel semmit, ami rózsaszín, volt próbálkozásom a pasztell színekkel, de mivel az nem jött be, ezért teljesen kizártam a rózsaszín szinte minden àrnyalatát. Aztán egyszer csak szembejött egy pink táska, ami nagyon megtetszett, és az volt az első gondolatom, hogy kár, hogy csak ilyen színben van. Végül szerencsére megerősítést kaptam, hogy semmi bajom nem lesz tőle, ha van egy-egy kiegészítőm, attól még nem kell tetőtől talpig rózsaszínbe öltöznöm. Ennek örömére egy hasonló színű övet is vettem, és rájöttem, hogy valóban mennyi mindenre fel tudom majd használni, és eközben arra is rájöttem, hogy régen nem véletlenül szerettem annyira ezt a szint. 

Ez négy példa arra, hogy nem kell elengedni a régi kedvenceket, csak érdemes mai énünkhöz sokkal jobban passzoló, aktuális verziókat beszerezni, és akkor nem kell semmiről sem lemondanunk amiről úgy érezzük, hogy jól tükrözi lelkivilágunk ! 

Amennyiben te is ebben a cipőben jársz, de nem tudod, hogyan hozd aktualitásba kedvenceid, a rockstylebrand@gmail.com címen jelentkezve bármikor segítséget kaphatsz! 

Piros szandál : Deichmann

Fekete tüllszoknya : Benetton

Leopárd mintás felső: Zara ; cipő : Vans 

Pink táska : Mohito